- Anya, anya, játssz velem. - mutatta a babáját Anastasia.
- Most nem. Dolgom van nem látod? - kiáltott rá.
- Soha nem játszol velem! - dobta le a babát.
- Menj el Anastasia.
A kislány sírva rohant ki a házból, egyenes a faházába, amit még az édesapjával épített, pár évvel ezelőtt. Mindig ide bújt el, ha valami gondja volt. Csak itt voltak barátai. A szülei nagyon aggódtak ilyenkor miatta, mivel nem tudták kivel beszél. Soha nem árulta el a nevét, és azt sem, honnan jött. Nem is látták soha. Sokszor mondja, hogy Davena-val elmegyek sétálni.
- Davena, miért van az, hogy soha nem játszik velem? - belenézett a tükörbe, és elkezdte fésülni a haját.
- Mondtam már, hogy mit kell tenned. - hallatszott egy hang a tükörből.
- Nem akarom bántani, hisz csak az anyukám.
- Nincs más választásod, ha azt akarod, hogy ne okozzon több fájdalmat, meg kell tenned!
- De hogyan?
- Itt van ez a kés. - nyúlt ki a tükörből az alak, kezében egy hatalmas késsel. - Mikor alszik, tehetetlen. Olyankor kell megcsinálnod.
- Nem merem egyedül.
- Add ide a kezed.
Davena megfogta Anastasia, és beleszállt. A kislány szeme zöldről feketévé változott.
Este Anastasia a kezébe vette a kést, és elindult édesanyja szobája felé. Az asszony békésen aludt, mikor a kislány az ágya mellé lépett. A kezét felemelte, és a kés az anyja szívébe szúrta. A nő szemében könny látszódott, és azon nyomban meghalt. Anastasia és Davena egy személy lett.
A gyilkosság óta Anastasia egy üvegben van zárva, és játszani akar. Ám a benne élő Davena gyilkosságra kényszeríti. Ebben a házban vannak elzárva, arra várva, hogy kiszabaduljanak.
